Poirot-val utazni általában emlékezetesre sikerül - csak nem éppen úgy, ahogy a gyanútlan pihenni vágyók azt eltervezik...
A Nílus menti luxushajókázás nyugalmát Linnet Ridgewey tragikus halála rázza meg.
Egy fiatal, dekoratív, gyönyörű nő, akinek mindene megvolt. . . mígnem valaki elvette az életét.
Hercule Poirotban felsejlik egy utastársa korábbi kirohanása:
„Szeretném a fejéhez tartani az én csinos kis pisztolyomat, és meghúzni a ravaszt.”
Az egyiptomi Nap perzselő melegében a piramisoknál is ősibb indulatok kerülnek a felszínre: a szerelem, a féltékenység és az árulás elsöprő misztériuma. A Death On The Nile-t, Agatha Christie egyik legkiemelkedőbb és legidőtlenebb művét hamarosan szélesvásznon is élvezhetjük a nagyszerű Kenneth Branagh és Gal Gadot főszereplésével.
Nem szeretnénk ítéletet hozni a könyv és filmadaptáció örökérvényű harcát illetően, de hisszük, hogy a sorok közt élénkebb a robosztus piramisok durva, porózus falán végighúzott kéz alól kibújó, sercegő hang. Hogy a lapok közt barangolva elevenebb érzés, mikor felemeled a fejed, és a kalapod karimájába belekapó szél az arcodba fújja az évezredek alatt finomra őrölt homokszemet.
Szeretjük a filmeket - de előbb lapozunk.
Hiszen ne felejtsük...
Él a történet, és éltet bennünket is.
