Médiatudomány

Válogatásunk a médiával foglalkozó, elismert hazai szerzők nézeteit mutatja be. Reményeink szerint kiderül belőle, hogy médiatudomány - nem létezik. A szó hagyományos, diszciplináris értelmében másról kell hogy beszéljen a kommunikációs rendszerekkutatója, a szociológus, a pszichológus, a nyelvész, a politológus és a politikai filozófia művelője. Ha igaz az, hogy minden szakterület illetékessége addig és csakis addig terjed, ameddig a saját előfeltevései szerint, a maga fogalmi keretei közöttkonstruált tárgyról nyilatkozik, akkor nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a téma azonossága: nincs közös valóságunk, se virtuális, se háromdimenziós. A diszciplináris határokon kiserkenő új és új interdiszciplínák zavarba ejtő sokasága azonbanóhatatlanul kételyt ébreszt a tudományterületek elhatárolásának hagyományos eljárása iránt. A problémaközpontú megközelítés egyenesen megkívánja a különféle kompetenciákkal rendelkező szakemberek együttműködését.Szerzőink véleménye között markáns különbségeket fedezhetünk fel. Arra törekedtünk, hogy válogatásunkban mind a négyféle, médiaelméletben uralkodó gondolkodásmód szóhoz jusson. A kötet szerkezete pedig szerzőink érdeklődésének megfelelően alakult: afejezetek egy-egy időszerű, a közvéleményt is élénken foglalkoztató téma köré rendeződnek. A tanulmányok a közösségi hálózatoktól a közszolgálati médiáig a médiauniverzumban zajló változásoknak a kultúrára és a politikára, az egyén szocializációjára éstársas kapcsolataira gyakorolt hatását vitatják.

A demokrácia és a szólásszabadság határai című, Frederick Schauer tanulmányait tartalmazó kötet egészen friss mű, noha régebbi szövegeket is tartalmaz. Eredeti, angol nyelvű változata ebben a formában nincsen

A katolikus egyház vezetői a XIX. század végén komoly veszélyforrást láttak a tömegsajtó megjelenésében. Fenntartásaikkal nem voltak egyedül, hiszen a média megítélését a kezdetektől befolyásolta az a félelem, hogy sérülékenyebbé teszi a társadalmat apolitikai és gazdasági manipuláció fenyegetéseivel szemben. XIII. Leó pápa úgy vélte, hogy az antiklerikális irányultságú tömegsajtó észrevétlenül és fokozatosan elidegeníti olvasóit a vallástól, ezért saját sajtóhálózatok létrehozására biztatta ahívőket.Figyelmeztetése nyomán - némi fáziskéséssel - Magyarországon is kibontakozott a katolikus sajtómozgalom, amely versenyképes egyházi lapok kiadására és terjesztésére vállalkozott. A munka egymással laza kapcsolatban álló egyesületekben zajlott, amelyekreaz alkalmankénti együttműködés és a versengés, a részletkérdésekről folytatott éles viták egyaránt jellemzőek voltak. A legsikeresebb szervezetek, mint például a Katolikus Írók és Újságírók Országos Pázmány Egyesülete vagy a KatolikusSajtóhölgybizottság, idővel az egyházi közélet alapintézményei közé emelkedtek. Az egyesületek tevékenységét számos tényező - a püspöki kar szándékai, a politikai katolicizmus aktuális helyzete, az állami sajtópolitika, a többi felekezettel való viszony,illetve a sajtópiaci fejlemények - befolyásolta. A mozgalom legfontosabb eredménye a jezsuita Bangha Béla nevével jellemezhető, vitatott megítélésű Központi Sajtóvállalat létrehozása volt, amely 1919 és 1944 között az elsőszámú egyházi lapkiadónak