Mese

Belatini Braun Olga 1942-ben Csíkszentdomokoson gyűjtött meséinek teljes kiadásához rögös útvezetett. Keveset tudunk a gyűjtő életéről, az pedig kifejezetten csodának számít, hogy maga a hatalmas terjedelmű, hányatott sorsú kézirat az elmúlt hetven esztendőben nem veszett el.Csíkszentdomokos a Felcsíki-medencében szélesen elterülő település, híres szülötte Márton Áron püspök. Az erdőkkel övezett falu életében meghatározó szerepet játszott a fakitermelés. Az idő múlásával a férfiaknak egyre távolabbra kellett munkába járniuk,gyakran hetekre, hónapokra elszakadtak otthonuktól. Az erdei szállásokon estelente a mesemondás, az ének volt az egyetlen szórakozásuk, az együtt élő generációk egymásnak adták tovább egyéni ízekkel színesítve a hallottakat. Az 1980-as évekre az utolsómesemondók is kihaltak, megváltozott az életforma, a közeg, amelyben a mesék születtek, de szerencsére a mesék a kötet nyomán tovább élnek.A rendkívül olvasmányos kötetet jegyzetek és képmelléklet egészítik ki.A népi mesekincs e néhány virágát a szájhagyományozás örök, hömpölygő folyamából kiemeltük, hogy az irodalomban helyet kapva ne csak a szájhagyományozás egy-egy múló pillanatát élje meg, hanem ily módon a pillanatot rögzítve, mindenütt sokáig, talánörökké hirdethesse a magyar népi mesekincs mai életformáját, költői szépségét s mesemondóinak hivatottságát. (Belatini Braun Olga)