néprajz

E kötettel indul új szöveggyűjtemény-sorozatunk, amely elsősorban a néphit, népi vallás, vallásos folklór szöveganyagát hivatott közreadni, részint a folklorisztika hagyományos kategóriarendszerében, műfaji beosztásában, részint az aktuális kutatások újkategóriáinak megfelelően.A kötet a hatalmas gyűjtött anyagból nem a teljes magyar néphitet, hanem annak egy kiválasztott szeletét reprezentálja: a hiedelemlények vagy mitikus lények gazdag és színes világát kívánja minél teljesebben bemutatni.Könyvünket a folklorisztika, antropológia, művelődéstörténet és más rokon tudományágak művelőinek, és a magyar kultúra múltja iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is ajánljuk.

Gyűjtemény a legújabb korból (1851-2012) A kötet (Pócs Éva)Gyűjtemény a történeti forrásokból (1488-1850) B kötet (Ilyefalvi Emese)A magyar ráolvasások most megjelenő két kötete (A és B) jelentősen kibővített új kiadása az 1985-1986-ban az MTA Könyvtárának kiadásában megjelent, ma már szinte hozzáférhetetlen szöveggyűjteménynek. Az anyag gyarapodása elsősorban az elmúlt kétévtizedben a határainkon innen és túl egyaránt intenzívebbé vált gyűjtőmunkának köszönhető: különösen a székelyföldi és moldvai anyag gazdagodott jelentősen, de a magyar ráolvasások térképének némely fehér foltját kárpátaljai, bácskai gyűjtések issegítettek eltüntetni. A történeti anyag is több mint kétszeresére szaporodott az első szöveggyűjtemény óta, a budapesti és kolozsvári, marosvásárhelyi archívumokban őrzött nemesi családi levéltárak, receptkönyvek, kincskereső varázskönyvek adataival, ésnem utolsósorban a boszorkányperek újonnan feltárt dokumentumaiban fellelt átok- és ráolvasásszövegekkel.Gyűjteményünk első, A kötete a ráolvasások 19-20. századi, néprajzi gyűjtésekből, valamint kéziratos feljegyzésekből származó anyagát mutatja be

A sámánkutatásokról készült helyszíni beszámolók fényképekkel, gzadag dokumentumokkal.

Az egyik legrégibb és legteljesebb iratanyaggal rendelkező magyar városi levéltár Kolozsvárottműködik. Kötetünk jelentős része - amely az egykori szabad királyi város 16-17. századi, majd a nemesi vármegyének alárendelt, csorbult városi jogokkal rendelkező város 18. században született boszorkánypereit és boszorkánysággal rágalmazott személyeinekbecsületsértési peranyagát tartalmazza - e gyűjteményből származik. A szövegekben szereplő vádlók, vádlottak vagy egyszerű tanúk többsége a városfalak belső peremén és a külvárosokban letelepedett szegények soraiból került ki, közöttük előfordulnak avárost körülvevő falvakból betelepült románok mellett a város középkori őslakosainak számító szászok is. Mivel a kolozsvári perek közül 1910-ben Komáromy Andor csak 36 esetet közölt, érdemes volt a levéltári állományt ismételten átvizsgálni. Az újonnanfeltárt dokumentumokat most teljes terjedelemben adjuk ki. Az átírást kezdetben Kiss András főlevéltáros végezte, majd tanítványa, Pakó László folytatta. Kötetünk újra közli Komáromy Andor feltárásait, és minden helyen pótolja az általa nem közöltszövegrészeket, hiányokat is. Az újabb perfeltárásoknak köszönhetően immár 88 eset áll a boszorkányságkutatás rendelkezésére.Sajtó alá rendezte Pakó László és Tóth G. Péter

Vallásetnológiai sorozatunk nyolcadik kötete az eddigiekhez hasonlóan egy nagy sikerű nemzetközikonferencia előadásain alapszik, amelyet a pécsi egyetem Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszéke, illetve az ott létesült Kelet-Nyugat Vallásetnológiai Kutatóközpont rendezett 2014 decemberében. Ezúttal az International Society for Folk NarrativeResearch (ISFNR) nemzetközi folklór-szervezetének Belief Narrative munkacsoportja vállalta a konferencia társrendezői szerepét. Az ő fő célkitűzésük a hiedelmek és hiedelemelbeszélések nemzetközi kutatásának összehangolása

A történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjeként számon tartott Torna hosszú évszázadokon át többnek számított egy közigazgatási egységnél. Noha néprajzi felfedezése sokáig váratott magára, gazdag történelmi múltja és szellemi öröksége révén mindig isrésze volt annak a nagyobb kultúrkörnek, amely földrajzi értelemben Felföld vagy Felvidék néven rözgült, lévén félúton Rozsnyó és Kassa, Miskolc és a szepességi városok között...A könyvben közölt 146 ballada a másfél évtizeddel ezelőtti folklórgyűjtések részeként a műfaj minden főbb csoportját megjeleníti, a régi stílusúaktól a ponyvballadákig, az új stílusúaktól a betyárballadákig és rabénekekig.

Ez a könyv Gyurgyák János magyar eszmetörténeti sorozatának utolsó darabja. Előző kötetei (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó-magyar együttélés problémáit, illetvea magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedt, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyaretnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. De mivel a probléma történetileg és a jelenben is mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem eszmerendszere és politikai mozgalma túlélte a XX.század harmincas-negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

A magyarországi boszorkányság forrásaiA maga korában európai hírű botrány volt a szegedi boszorkányperek lefolytatása, a több ember halálát, köztük a Rósa Dániel egykori városbírót elmarasztaló súlyos ítéletek és a nyilvánosság előttzajló tömeges kivégzések végrehajtása. A kötetbenelőforduló vádlók, vádlottak vagy tanúk többsége a városfalak belső peremén és a belvárosban élő módosabb, esetenként gazdag polgárok soraiból került ki. Mivel a szegedi perek nagy részét Reizner János 1900-ban már közölte, célszerű volt a levéltáriállományt újra átvizsgálni. Az újonnan feltárt dokumentumok immár teljes terjedelemben most kerülnek elsőként kiadásra. Ezek átírási munkálatait Brandl Gergely végezte el. Kötetünk újraközli Reizner János, Oltvay Ferenc feltárásait, de minden esetbenpótolja az általuk nem közölt szövegrészeket, hiányokat is. Munkacsoportunk újabb perfeltárásának eredményeként a korábbi 12 helyett immár 17 esetet teszünk közzé a boszorkányságkutatás hasznosítására.

A szerző a gyimesi román és magyar lakodalmak néprajzi, kulturális antropológiai vizsgálatára vállalkozik. Bemutatja az egyes csoportok konkrét lakodalmait és a gyerek- vagy felnőtt szereplőkkel előadott gyermeklakodalmakat és felnőtt-lakodalmasokat. Akönyv célja továbbá, hogy a lakodalmasok és lakodalmak elemzésével hozzászóljon ahhoz a rendkívül aktuális és interdiszciplináris érdeklődésre is számot tartó európai diskurzushoz, amely a multietnikus közösségek múltjának, jelenének és lehetségesjövőjének kérdései körül zajlik. A példák alapján nyomon követhetjük, hogy a gyimesiek esetében az együttélés azonosságokhoz, különbségekhez vagy inkább kevert, a közös kultúrák és eltérő identitások, értelmezések kialakulásához vezetett-e.