Irodalomtörténet

TANULMÁNYOK A XV-XVI. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI MŰVELŐDÉS KÖRÉBŐLKutak, a test és lélek megújuló erejének éltető forrásai. A kötetben két kút között igazodnak amagyarországi humanizmus jelenségeit vizsgáló tanulmányok. A ferrarai Castello oszlopcsarnokos udvarán ma is ott a kút, amelynek közvetlen szomszédságában volt Guarino mester otthona. Innen áradt az itáliai humaniz mus frissítő áramlata Janus Pannoniusonkeresztül Pannóniába, először a király környezetébe, majd az újra fogékony főpapi udvarokba. Száz évvel később az északi Wittenberg egyeteme vette át ugyanezt a szerepet. Az új tanításra vágyók Melanchthonnál otthonra leltek. A két kút időben is éstérben is messze esik egymástól. Mégis, a fejlődés íve a kettő között kirajzolódik. Részlet a szerző előszavából

A reformációt azon tapasztalat miatt szerencsés nyelvi eseményként vizsgálni, hogy a reformátori tetteket rendszerint reformátori igehirdetés előzi meg (szóban vagy írásban). A reformáció mozgalma kifejleszti a maga zsargonját. A hazai hitújítástörténetében jó néhány eseménysor, illetve szövegcsoport akad, melyekben tetten érhető ennek az új egyházi nyelvnek a használata. Mindezekből a részletekből a magyarországi reformáció új, adatokban gazdag, európai összefüggésekbe helyezett, frissszemléletű, színes tablója rajzolódik ki, amely közelebb visz az egész folyamat mélyebb megértéséhez, és megold számos részletkérdést, vagy továbblendíti azok kutatását. A magyarországi hitújítás vizsgálatának térbeli kerete e könyvben a 16. századiMagyarországnak Soprontól Brassóig húzódó városkaréja. Időben az első reformációpárti megnyilatkozásoktól az 1548-as országgyűlésig tekinti át a reformáció nyelvi megnyilatkozásait a városi reformáció tudatos módszertani programjának jegyében.

(OPUS sorozat)A könyv a XX. századi filozófia és esztétika klasszikusának, Hans-Georg Gadamernek aművészetelméletével foglalkozik, különös tekintettel a szerző költészettel kapcsolatos meglátásaira. A hermeneutikai gondolkodás sajátszerűségei mellett a hermeneutikával szemben kritikus vagy egyenesen elutasító álláspontokat is mérlegre tesz. A szövegaz irodalomtudomány, az esztétika, a filozófia, a nyelvészet, a germanisztika kutatói mellett esszéisztikus nyelvezete miatt az egyetemi hallgatók érdeklődésére is számot tarthat. A témáról magyar nyelven eddig nem született hasonló terjedelmű és aszélesebb összefüggéseket szem előtt tartó munka.

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralmának időszakát egykorú történeti szövegek, illetve a latin és magyar nyelvű propagandisztikus művek alapján művelődés- és eszmetörténeti szempontból elemzi a szerző. Munkája első részében azt vizsgálja, hogy adinasztia népszerűsítésére szánt alkalmi művekben miként nyilvánul meg a miles christianus késő középkori alakja, amely a Báthoryak vallásosságát a családi hagyományokon és az egyéni tiszteletadáson keresztül erőteljesen meghatározta. A kötet másodikrésze a Báthory-dinasztia által kormányzott új állam irányítását, államformáját érintő vitákat és a katolikus vallásgyakorlatot idézi fel. Az elemzett művek új megvilágításba helyezik nemcsak az uralkodó és a rendek, illetve a különböző udvariérdekcsoportok egymás közti kapcsolatát, hanem a Báthory-dinasztiának pápasággal és a Habsburgokkal fennálló viszonyát is.

A hagyományt - azaz voltaképpen a kultúrát - T. S. Eliot dinamikus kristályszerkezethez hasonlítja,amelyet a jelentős új elemek folyamatosan átrendeznek, s ezek az átrendeződések régi elemek helyzetének megváltozásához, olykor kihullásához vezetnek.Az európai kultúrkör az utóbbi negyedszázadban történetének talán leggyorsabb és legradikálisabb, máig lezáratlan átrendeződését élte meg. A kötet írásai ennek a negyedszázadnak a során jöttek létre, a változások félig-meddig tudatos tanúiként, s ígycsábító lenne azzal jellemezni őket, hogy 21. századi szempontokból tekintenek 20. századi tárgyaikra. Valójában nem jellemző rájuk efféle távolságtartás, és a végleges válaszadás szándéka sem.Kérdéseik inkább új kérdésekre és válaszokra inspirálnak, hogy ezeket a tárgyakat megtartsák a megváltozott figyelem és a gondolkodás fókuszában, megóvják a hagyományból való kihullástól, és jelezzék: a 20. századon még korántsem vagyunk túl.